Anyák napja felnőtt szemmel

Szőnyi István: Anya (1928)

Az elmúlt időszakban, ha a fiacskáim hisztiztek, hogy csináljak meg valamit nekik vagy egyszerűen csak foglalkozzak velük és én éppen a házi munkákban voltam nyakig és nem értem rá, ilyenkor mindig József Attila sorai /szavai jutottak eszembe:

"Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra. "

(József Attila: Mama részlet)

Rohanó világunkban most sem könnyű Édesanyának lenni! Az idő szalad és soha soha meg nem áll, a gyerekek meg nőnek és vannak pillanatok amelyek megismételhetetlenek! A nyegle kamasz gyermekedet már nem szeretgetheted meg úgy mint a kis 5 éves öledbe bújó gyermeket és esti mesét se olvashatsz már neki!  A icipici puszilgatni való "tappancsokból" mire észrevesszük 43-as "büdös" cipőt viselő  lábak lesznek. Ha kihagytad anno ezeket a röpke lelkednek oly édes pillanatokat, akkor ennyivel is szegényebb leszel. A gyermekek még kicsik őszintén kérik/követelik tőlünk ezeket a pillanatokat és miénk a döntés hogy megadjuk-e/ meg tudjuk-e adni nekik. Ők majd csak később (felnőtt fejjel) fogják az egészet megérteni.
Édesapám mondta nekem 10 évvel ezelőtt, hogy mindaddig gyermek vagy, amíg van kinek mondanod: Édesanyám, Édesapám!