AJhhhhh (ez most egy nagy sóhaj volt). Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Már az is csoda, hogy most írni tudok!!!! (Ha valaki látna most gépelés közben röhögne!)
Az első héten a két fiam volt egyszerre beteg és azon a hétvégén neki láttam a nagytakarításnak. A fél házat sikerült megcsinálnom. (Ez jól jött a későbbiek tükrében!)
A következő hét közepén (dec. 11.-én) sikerült olyan szerencsétlenül elesnem, hogy a JOBB hüvelykujjamon a köröm felhajlott (én akkor ijedtemben visszahajtottam ), jobb vállam meghúzódott és sikerült a jobb térdemen lévő visszeremre esni. Pokoli éjszakám volt. Vizesruháztam a vállam (mert estére alig tudtam felemelni) és a térdem ill. jégakkun tartottam az ujjamat. HIÁBA! Reggelre az ujjam hatalmasra dagadt, a térdem még este feldagadt. Nem volt más választásom reggel, mennem kellett a Kenézybe. (Az ujjam bitangul fájt) Bekövetkezett az amitől a legjobban rettegtem! Le kellett műteni a körmömet! (Kérdeztem az orvost, hogy nincs-e más választásom, de azt mondta, hogy akkor 1-2 nap múlva ülök úgyan itt 2X ekkora ujjal, szepszis stb. ) 4 lidokain injekció az ujjamba (hááááát, talán a 4. már nem fájt annyira), ami után a levételt már nem éreztem (úgy voltam vele, hogy az a minimum az injekciók után). A térdemet kenni kellett, hogy trombózis ne kapjak.
A köröm levétel után következő 5-6 nap BRUTÁLIS VOLT!!!!
Kötözés: A Kenézy azt mondta, hogy kötözze a körzeti orvos, aki meg nem vállalta, mert nem tudja biztosítani a steril feltételeket. (Ne az ő lelkén száradjon, ha elfertőződik és amputálni kell, aki elkezdte az csinálja végig) A Kenézyben kötözték. Piszkosul fájt, mikor leszedték a kötést (pedig ez már "modern" hámosító kötés volt, mert egy rácsos lapot tettek a sebre,azaz a köröm nélküli eleven seb bőrömre) és lejódozták a sebet. A kötözések napján majd megörültem olyan rossz volt, mert ugye megbolygatták az egészet. Fájdalom csillapítókon (házi orvos írta ki) éltem és sokat feküdtem, pihentettem a kezem, ami a hüvelykujjam szokatlan tartása és zúzódása miatt még pluszban fájt (és fáj még most is). Lelki beteg voltam a tehetetlenség és nyomorultság miatt. A karácsonyi fények kialudtak.
6. nap után érzetem először, hogy egy kicsit jobb és nem kell már bevennem a fájdalomcsillapítót.
Ma MAGAMNAK kellett átkötnöm steril kötszerekkel!!!!! Röhej! Fizetem a TB-t becsülettel és mégis magam csináljam???? Még jó, hogy a férjem ért hozzá és nem finnyás. Hétfőtől (műtét után a 10. nap) már nem kell kötözni. Vettem egy műanyag (lyukacsos) ujjvédőt, ami megvédi a köröm nélküli ujjamat a sérülésektől, ütődésektől, mert nagyon érzékeny lesz az elején.
Magamat is alig tudtam ellátni (fésülködés, zuhany, öltözés stb.) erre a kisebbik fiam megbetegedett!!!! A gyógyszeres üvegek gyerekzárát kinyitni bal kézzel!
Nem is gondolná az ember, hogy a többi ujj mozgatása és használata közben hányszor meg tud feszülni a bőr a köröm alatti helyen!!!
Érdekes karácsony elé nézünk! Takarékra rakott az élet! Nem pöröghetek, nyüzsöghetek!
Remélem hamarosan tudok majd szappant készíteni is. Próbálok optimista lenni! Most már megy egy kicsit!
Meg kell említenem édesanyám és a férjem hősies helytállását.
Nagyobbik fiamat anyukám vitte az iskolába, na meg engem az orvoshoz. (Autót vezetni sem tudok még, de remélem hamarosan megy majd.)
Férjem mindennap mosogat.Irányításom alatt megcsinálta a nagytakarítás második felét. A karácsonyi főzést, sütést is ő fogja megcsinálni az irányításom mellett. Egy főnyeremény!
(Be kell vallanom, azért egy kicsit kiborult az eddigiek és jövőbeli kilátások miatt, de meg tudja/fogja csinálni, mert nem lesz más választása és ezt ő is tudja. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése