Ételek és élelmiszerek, avagy mi kerül az asztalra?

 Most, hogy a reformálás útjára léptem (no nem hóbortból,  hanem mert az élet kikényszerítette ) és a külső "negatív forrásokat" elkezdtem kiiktatni  az életemből, ideje a belső "forrásokat" is megvizsgálni és reformálni. No, ez lesz csak a kemény dió!!!!!
Már az is nagy mérföldkőnek számít, ha az ember a polcról le vett élelmiszer (már maga az elnevezés is a művi voltára utal, szer és nem étel) összetevőit elolvassa. Tudjuk, tudjuk, hogy tele van művi dolgokkal (E betűkkel, ízfokozókkal, szabályzókkal) és azt is tudjuk, hogy nincs más választásunk ha enni szeretnénk, de miért ne választhatnánk a kisebbik rosszat? Igenis megtalálhatjuk (próbálok hinni benne) a természetes forrásokat! Nem a bio piacra és társaikra gondolok! (Nem vagyok az a  bio Manci típus!)

Mostanában kezdtem jobban értékelni lakóhelyem (Debrecen) környékén elhelyezkedő falvak, tanyák terméseit. Tudatosan kutatom a beszerzési forrásokat. Egyik barátnőm is egy ilyen közeli faluban nevelkedett és él most is és segít ebben. (Szörnyű bele gondolni abba, hogy falun is kutatni kell a házi forrásokat! ) Másik nagy segítség, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban álló munkahelyem van és az, hogy édesanyám agrármérnök, aki egész életében az egyetemen dolgozott. (Ma már nyugdíjas napjait éli.) A disznó húst és a sertészsírt hazai termelőktől veszem. Így amellett, hogy ismert forrásból származó húst eszünk, még a magyar gazdaságot is pörgetjük és támogatjuk a magyar gazdákat. A tuti biztos házi tej forrásomnak (Mikepércsen) sajna fel kellett adnia a "tehenészetét".:(  Zöldség fronton a már fentebb említett barátnőm családjának házi kertjéből  és a munkahelyem gyakorló kertjéből kikerülő termékeket veszem meg ha tehetem. Ha a piacon vásárolok, akkor az "őstermelő kofákat", akik banánt is árulnak nagy ívben elkerülöm.
Gyermekkorom nagy részét nyáron a kertben töltöttem. Panel dzsungelben nőttem fel, de volt egy nem is kicsinek mondható úgynevezett hobbi kertünk, aminek köszönhetően télire a kamra megtelt befőttekkel, a fagyasztó láda zöldségekkel, a pince borral és krumplival. Szüleim imádtak kertészkedni. Húgommal mi nem. Mostanra kezdtem el értékelni szüleim áldozatos munkáját, hogy mindig tudták mi kerül az asztalra. A kert meg van még, csak édesapám nem él, édesanyám egyedül nem bírja, nekem és az uramnak (akinek a szüleinek szintén volt kertje (miénk már) és aki szintén ott töltötte a gyerekkorát), főleg az uramnak nincs rá ideje.:( Megérné pedig...Szóval van két szép nagy kertünk, idő és energia meg semmi.
Tervezem, hogy jövőre belevágunk a házi kertészkedésbe. MEG KELL PRÓBÁLNI, MERT MEGÉRI.