Diófalevél

Annyi sok jót olvastam a diófalevél jótékony hatásáról, hogy elhatároztam készítek belőle samponszappant.
Sógornőmtől kaptam leveleket (sajna nekem nincsen diófám), amelyekből főzetet készítettem. Pár darabot megszárítottam és abból elkezdtem a macerátum készítést. Bőséges mennyiségű főzetem lett, így 150g-os adagokban lefagyasztottam a többit és a kecsketejek mellé raktam a fagyómban. (Ínséges téli hónapokban jól fognak jönni!!! )
Ennek a samponszappannak a receptje hasonlít az első samponszappanoméhoz, csak a következőkben tér el: a folyadék itt diófalevél főzet és a végén a trace-nél csak a saját csalán macerátumom került bele. Nem illatosítottam. Rájöttem szeretem a natúr szappan illatát!

Ja és ezt a szappant teljesen egyedül készítettem, azaz a lúgot egyedül én oldottam! Az uram most nem ért rá, én meg nem vártam meg még ráér! (a mosószappant és ezt is egyedül készítettem)
Miért ne ilyenkor adódna váratlan helyzet????  A diófalevél főzet csont fagyos volt és a lúg (amit túlzottan apránként adagoltam hozzá) mire felolvasztotta a jeget túl hűlt!! Ott álltam beöltözve, izzadva és meg kellet oldani a helyzetet! Fel melegítettem óvatosan a lúgos oldatot a zsírok/olajok hőmérsékletére. Izgultam, hogy nem lesz kemény stb. szappan, de könnyen ki tudtam venni a formákból. Majd érés után meglátjuk, adódik-e valami próbéma és hogy ez az út járható-e S.O.S. helyzetekben.

Íme a szappanok:

diófaleveles-csalános samponszappan

Új forma és pecsét. :) Nem bírtam magammal már megint! Összesen 6 virág és 5 kör szappan lett.